Flóra

Ha a tájat egészében pásztázza végig tekintetünk, akkor irtásgyepekkel váltakozó tűlevelű és lombhullató erdőket látunk , melyek közé szurdokvölgyek ékelődnek, meredek mészkőfalaikon gyér, alacsony növényzettel. A Békás-patak völgye, mely a tájat északkelet-délnyugat irányban vágja át , a legutóbbi jégkorszak idején – más kárpáti átjárókhoz hasonlóan – a vándorló fajok összegyűjtő fészke volt, majd az éghajlat enyhülésével e fajok megtartási fészkévé vált Az  “itt rekedt” fajok a honos flóra elemeivel együtt alakították ki a mai növénytakarót.

A Hagymás-hegységben 318 edényes növényfajt és 90 mohafajt  azonosítottak  .A tájegység különleges természeti értékei valamint ritka növény és állatfajainak védelme érdekében létrehozták a Gyilkos-tó – Békás Szoros – Nagy-Hagymás  Nemzeti Parkot mely tényleges működését 2004.máj 1-től kezdte el.

Ez az egyedülállóan  gazdag tájegység több bennszülött (endemikus) fajnak nyújt otthont. Ilyen  mindenek előtt az itt felfedezett békási csűdfű (Astragalus pseudopurpureus) valamint a Römer-csűdfű (Astragalus römeri), és a pozsoritai hölgymál (Hieracium pojoritense).

Növényföldrajzi szempontból  nagyon érdekes azon fajok jelenléte  melyek a dél orosz sztyeppéken őshonosak , de nyugatra vándorolva eljutottak egészen Erdélyig , vagy még tovább épen az olyan természetes kapuknak köszönhetően ,  mint amilyen a Békási-szoros is .      Ilyen például a Tündérkert teraszain élő pusztai árvalányhaj (Stipa joanis),a törpe sás (Carex humilis), a sárgavírágú festő csülleng (Isatis tinctoria)és a szintén sárgavírágú szirti  ternyeAlysum saxatile).Elterjedtek a siskavirág (Aconitum)-fajok,melyek közül sok őshonos. Ebbe a csoportba tartoznak: a moldvai siskavirág (Alysum moldavicum), a sárga bársonyos siskavirág (Alysum lisanthum), ez utóbbinak egyik változatát itt Írták le: (Alysum lisanthum var gyilkosense.)

A mészkősziklák élővilága

A mészkősziklák jól visszaverik a napfényt, ezért élőhelyként erős diffúz fény és viszonylag magas hőmérséklet jellemzi őket. Így  faj gazdag  életközösségek alakulnak ki rajtuk. A sziklapárkányokon az élénk színű, nagy virágokat hozó fajok jellegzetes társulásokat alkotnak a pázsitfüvekkel. A fákat versenyképtelensége folytán ide szorult erdeifenyő (Pinus sylvestris) képviseli. A lágyszárúak  közül  a következő fajok a legelterjedtebbek:  nyúlfarkfű (Sesleria heuffleriana), a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), a Zawadski-mécsvirág (Melandrium zawadski), a Rehmann-perje (Poa nemoralis ssp. rehmanni), a Simonkai kövirózsa (Sempervivum simonkaikum), üstökös kakukkfű (Thymus comosus),  békalen  (Linum catarhicum), Bánfi-dercefű (Gysophila petraea), kárpáti harangvirág (Campanula carpatica), boldogasszonypapucs (Cypripedium calceolus). A mészkőszirtek ékszereként elkönyvelt havasi gyopár (Lentopodium alpinum) a kipusztulás veszélye fenyegeti mert a lelkiismeretlen nyerészkedők leszedik és árusítják.

A Havasi Gyopár gyökerét óvd, hogy   vírulyon gyopár a jövendő idők turistái számára is !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!