Csontfaragás


Csontfaragó ,öntőmester

A gobelinkerettől a csontfaragásig sok évtized telt el,rengeteg értékes munka született Bíró Gyula bácsi keze alatt. A régi rendszerben, akinek volt szarvasagancsból készült dísze, lakása ékeként őrizte. Itthon nem adtak sokat érte, nyugaton viszont tudták, értéke van a szarvas agancsnak.



- Hóvirág utcai otthonában kerestük fel a csontfaragót,kinek munkái nem csak a Kárpát-medencei otthonokat díszítik,a tengeren túlra is vittek belőlük .a kezdetekről, a szarvasaganccsal való találkozásáról,a nyugdíjas mindennapokról beszélgettünk,miközben megcsodálhattuk a kiállító teremnek is beillő otthonát

- Huszonévesen nősültem,egy üres telket vásároltunk,és építkezni kezdtünk itt, ezen a helyen. Nem volt akkor sem könnyű az élet, a feleségemmel munka után építettük a családi fészket. Szerettem a természetet, ha egy mód volt rá kiment voltam a szabadban. Futósíző voltam és egyszer sízés közben találtam egy agancsot az erdőben. Még nem volt készen a házunk teljesen, csak a konyha és a szoba, és a talált agancsból szerettem volna egy csillárt készíteni.. A szomszédban egy erdész lakott, akivel jó barátságban voltunk, és hozzá fordultam tanácsért, hogy mondja meg , hol találok még agancsot. Akkor kijött a kapuba és azt mondta: látod-e, Gyula, Tekerőpatak felé azt a nagy verőfényes oldalt, oda menjél, ott széna is van és váju is. Oda járnak a szarvasok. Vasárnap reggel volt, lécet kötöttem a lábamra,s alig múlt kilenc óra, amikor az első agancsot megtaláltam. Aznap ötöt találtam és még délt nem ütött az óra amikor jelentkeztem az Erdész barátomnál akit Ferencnek hívták ,akkor derült ki hogy ö sem gondolt volna hogy találok én ott valamit. Fiatal erdész létére neki sem volt szerencséje ilyen fogáshoz . Épület   burkolást tanult és több mind húsz évig öntő mesterként dolgozó Gyula bácsi nem csak az első „nagy fogásokat” vetette papírra. Azóta is mindent feljegyez a nagy füzetbe. Például az első tiszafa gyökeret a komájától Keresztes Vilmostól kapta. Így indult a történet. Az első munkáim ma is a lakásunk éke, és szó sincs arról,hogy esetleg szégyellné, minden egyes darabról nagy szeretettel beszél .A tiszafa gyökérből készült munkái ugyan olyan kedvesek számára,akár a „tegnap”csontból faragott gyopár virág.



- A legelején amikor nekifogtam faragni egy szarvast, az minden volt csak nem szarvas. Idő kellett, amíg idáig eljutottam, s rengeteg türelem, mert ilyen munkát idegesen nem lehet végezni. Minden apró, kicsi részt felhasználok. Mondanom sem kell, szebbnél szebb munkákat láthattam a Bíró portán. Függönytartótól elkezdve a csillárokig, a fali díszeken át a gyertyatartóig, az éjjeli lámpától az író készletig minden faragott kézi munka. A csontfaragót, kinek már több mind negyven éve diktálja szépérzéke a mintákat, arról kérdeztük, milyen alapanyag szükséges. Melyik agancs a leg jobb. mint megtudtuk, nem volt könnyű a kezdet, igaz azóta sok szakkönyvet áttanulmányozott, hogy például megértse azt, mi az , ami a frissen lehullott agancsról lóg .
Februártól hullajtja a szarvas az agancsát, és a minősége attól függ hogy milyen minőségű eledelhez és növényzethez jut a szarvas. Olyan nap is van hogy a szarvas agancsa a bőr tokban akár négy –őt centimétert is nő. A lehullott agancson a tok maradványai lógnak. A minőség attól is függ,hogy hány éves a szarvas, ahány éves, annyi ága van a szarvas agancsnak. A legszebbek a nyolc-tiz évesek. Abból lehet igazán dolgozni. A legnagyobb munkám ami ilyen agancsból készült talán egy hónapig is eltartott, két , nyolc agancsból álló csillárt készítettem.
Bíró Gyula bácsi munkái sosem voltak közszemlére bocsájtva, mint mondta, valahogy nem ez az elsődleges, nem akart kérkedni, de mostanság gondolkodik egy kiállításon. Keze nyomát látni a katolikus templomban, igaz  első, hallásra nem tudták elképzelni , hogy az öntő mit is fog elművelni, de a főoltár jobb oldali négy méteres oszlopának díszítése az ő munkája. Ő javította ki a Mária-szobrot és a templom kertben levő Jézus-szobrot is, ő állította a Gödrös és a Hóvirág utca sarkán azt a keresztet, amely arra emlékeztet: egyházi birtok az Örménykert. A gyergyói határban minden tavasszal, a Buza szenteléskor az általa faragott kereszt köré gyűlnek a hívek. A gyerekek pedig nagy szeretettel helyeznek el leveleket az általa készített betlehemes köré.


- Engem nagyon mélyen megérintett a „89”-es változáskor Hajdú István fő esperes beszéde, akkor, amikor abban a helyzetben nyugalomra, szeretetre, méltóságra szólította fel a gyergyóikat. Úgy éreztem nekem is adnom kell emlékbe valamit,faragtam egy darabot amely a felszabadulásunkat ábrázolta egy keresztel, s mikor átadtam, könnyes volt a szeme Hajdú esperesnek. Nem vagyok én nagy templomba járó, de úgy éreztem,, akkor ő nagyon sokat tesz azért, hogy békében meglegyünk egymás között ebben városban. Bíró Gyula a természetből meríti díszítőelemeit, a fogászatban használatos fúró szerszámokkal csodákat művel, kis mackók, szarvasok,madarak születnek keze nyomán. Bíró Gyula bácsi elmondta , úgy érzi van kinek átadja a mesterséget, két fiú unokája van és mind kettőnek van érzéke a széphez. De míg meg nőnek, s faragni fognak, Gyula bácsi addig is meglepi feleségét és lányát minden anyák napjára egy csontból faragott virággal. Ajándékba készít vagy megrendelésre alapján, de csak úgy egy vásárlónak semmi pénzért nem akaszt le a falról egy munkát sem. Egyszer tett így : Hajdú Istvánnak akasztott le három fali díszt , ezeket Budapestre vitték, ott műtötték a fő esperest.
A csontfaragó Gyula bácsi vallja,jobb, szebb kint a természetben az élet ahol lehet töltődni. Valószínű, nem találkozni vele a városban, viszont munkái igen csak megérdemelnék a közszemlére való tételt, még akkor is ha nem eladók.

Írta: Baricz-Tamás Imola